Nevel/és? – Azaz, hogyan lehetünk elég jó szülők

parents

A mai posztmodern világunkban sok téma merül fel a gyerekneveléssel kapcsolatban, sokan teszik fel a kérdést maguknak:

– Milyen a jó szülő?
– Én vajon az vagyok?
– Jól nevelem a gyerekemet?
– Mi lesz ha hibázom, hogy hat majd ki ez a gyerek életére?

Amit bátran ki merek jelenteni: nincs jó Szülő, csak „elég jó”

Első hallásra megdöbbentőnek tűnhet ez a kijelentésem, de igyekszem érthető és világos magyarázatot adni rá.

Minden, amit Szülőként teszünk, ahogy viselkedünk minta lesz a gyermek számára, hiszen neki a nap 24 órájában Anya és Apa vagyunk. A szülői szerep életünk végéig elkísér, ez nem egy le- és felvehető maszk, amit csak akkor kell használnunk, ha együtt vagyunk a gyerekkel.
Minden mondatunknak, nézésünknek, hanghordozásunknak, non-verbális kommunikációnknak fontos szerepe és értelme van a gyermek számára, Ő ezekből a mintákból rakja össze a maga „kis” világát, ezekből tanul, építkezik.
Sokszor ez a felelősség eredményezi, hogy „Szülőként” próbálunk meg viselkedni, azaz elnyomjuk a valódi gondolatainkat, érzéseinket, nem úgy kezdünk el kommunikálni a gyermekkel, ahogy azt valójában szeretnénk, hiszen Nekünk tekintélyt és magabiztosságot kell sugároznunk.
Miért gondoljuk úgy hogy baj, ha egy gyermek látja, hogy nekünk Felnőtteknek is vannak nehézségeink, vannak korlátaink, érzelmeink?

Ha kérdezünk, a legtöbb esetben zárt kérdéseket teszünk fel, amire egyszavas válaszokat kapunk, holott elvárnánk, hogy komoly értekezésbe kezdjen a gyerek az általunk feltett kérdésre. Természetesen nem fogja megtenni, hiszen mi kényszerítettük az ilyen válaszadásra.
Érdekes, hogy a gyermek kérdéseire a legtöbb esetben mi Szülők is csak egyszavas válaszokat adunk, pedig nekünk rengeteg eszköz áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy ne így tegyünk, és valami oknál fogva mégsem teszünk másként.

Miért akarunk Jó Szülők lenni?!
Miért nem opció számunkra az „Elég Jó Szülő”?!

Mivel nincs „Szülőképző”, így kénytelenek vagyunk az intuícióinkra, a hozott szülői mintákra vagy pont azok ellentéteire támaszkodva kialakítani a saját nevelési módszerünket.

A mai „trend” az úgynevezett Meleg-Engedékeny szülői magatartás, amire mindig valahogy ez a magyarázat érkezik:
„Nem akarom, hogy majd felnőtt korában pszichológushoz kelljen járnia miattam.”
Igaz, hogy ebben a nevelési módszerben hangsúlyos szerepet kapnak az érzelmek, mégis ez árthat a legtöbbet a gyermek számára, az ilyen nevelés eredménye lesz az agresszív gyermek.
Itt nem csak a fizikai értelemben vett agresszív megnyilvánulásról van szó, ide tartozik az erőszakos kommunikáció, a kortárscsoportból eredő problémák megoldásának hiánya, vagy a szabályrendszerek „nem kellő” ismeretéből adódó viselkedési formák.
Szülőként az a feladatunk, hogy a nevelés során átadjuk azokat a pozitív értékeket, szabályokat, amik elősegítik és könnyebbé teszik a gyermek szocializációját, a szűkebb és tágabb környezetébe való beilleszkedését.

Egy Meleg-Korlátozó nevelési módszer, ahol az érzelmek ugyan olyan hangsúlyosak, mint a Meleg-Engedékenyben, a lehető legkedvezőbb a gyermek számára.
Lehetőséget teremt a bizalom kialakítására, a közös és az egyéni felelősség önkéntes vállalására, a segítségnyújtásra, a bátorításra.
Az értő figyelem és az erőszakmentes kommunikáció segít megtalálni a család közös nyelvét, fejleszti az érzelmi intelligenciát, így kialakítható egy szeretetteljes családi légkör, amiben egy boldog és magabiztos gyermek a „végeredmény”.

Ha képesek vagyunk felismerni saját erősségeinket, képességeinket és készségeinket, ha ezek fejlesztésére szánunk időt és energiát, megtapasztalhatjuk, hogy milyen is „Elég Jó Szülőnek” lenni.

Ehhez nyújt segítséget a Szülők számára a Coaching, ami egy „mentális” edzés, egy olyan önfejlesztő folyamat, ahol lehetőség nyílik a másképp gondolkodásra.

About the author: andris

Leave a Reply

Your email address will not be published.