Ó, ió, ció, kommunikáció!!

14492587_193391721086149_8640002080157418266_n

Ebben a bejegyzésemben nem a meglétéről, hanem annak a minőségéről fogok írni.
Legyen a példa hozzá egy párkapcsolaton belüli kommunikáció fejlődése és hanyatlása, mert úgy gondolom ,hogy ezzel mindenki tud azonosulni kortól és nemtől függetlenül.

Első fázis: a bátortalan kommunikáció

– mivel még csak az ismerkedés ingoványos talaján mozgunk, így kínosan ügyelünk arra, hogy mit és hogyan mondunk. Gondolatban gyorsan lepörgetjük, hogy ha ezt vagy azt fogom mondani, vajon mi lesz rá a reakció: tetszik majd amit mondtam, esetleg megbánthatom, ez túl őszinte lenne most ide, stb….? Háttérbe szorítjuk a valódi gondolatainkat, mert a cél az, hogy a jó oldalunkat ismerjék meg először.

Második fázis: a mindent bele kommunikáció

– stabil és kiegyensúlyozott már a párkapcsolatunk, így bátran elmondhatunk mindent. Szívesen mesélünk magunkról, szívesen hallgatjuk meg a másik fél mondandóját, egyre több közös téma akad, figyelünk és figyelnek ránk, nincs akadály a kommunikációban.

(tovább…)

A “nagy” játszótér

jatszoterSokan kérdezik tőlem: mit is csinál valójában egy Coach?
Régóta gondolkodom rajta, hogy hogyan tudnám elmagyarázni úgy, hogy mindenki számára egyértelmű és jól érthető legyen. Remélem a mostani írás megadja a választ a kérdésre.

Gondoljunk úgy az életünkre, mint egy játszótérre.
Szüleinktől kapjuk az alapot hozzá, ők kerítik először körbe, ők adják hozzá a játékokat, ők fektetik le elsőként a szabályokat. Ahogy öregszünk, úgy változik a játszóterünk is: új szabályok, új játékok, máshova kerülnek a kerítések, de ezek a változások még mindig szülői kontroll alatt történnek.
Aztán eljön a pillanat amikor a játszóterünket mi magunk kezdjük el formálni, alakítani.
Olyanná tesszük ami nekünk tetszik, amit szeretünk, ahol jól érezzük magunkat, most már mi határozzuk meg a szabályokat is hozzá.
Ez egészen addig így is van, amíg valami külső vagy belső behatás nem éri a játszóterünket.
Ilyenkor érezzük hogy még mindig jó a játszótér, de valamiért mégsem az igazi, mégsem olyan, mint amilyen eddig volt.

(tovább…)

Dönt/és?

dontesMindenki döntse el saját maga, hogy mit akar észrevenni benne, a fekete felhőket, a napfényt, a végtelennek látszó utat vagy……?

Egyre többször hallom mostanában a következő mondatokat:

Így jártam, ilyen az élet….
Ez van, ezt kell szeretni….
Nem tehetek róla, nem én akartam így….

…és lehetne folytatni a végtelenségig a hasonló mondatokat.

Sokan gondolják úgy, hogy az életük egy része nem a döntéseik eredménye, hanem a véletlenek furcsa egybeesésének különös egyvelege.
Azonban ha egy kicsit jobban megfigyeljük az adott szituációt, észrevehetjük hogy minden a Mi magunk saját döntésének következménye.

(tovább…)